A hűtés több ezer éves múltra tekint vissza. Hosszú éveken át jeget használtak a hűtés és tartósítás érdekében, hiszen már az őskorban is felismerték, hogy az élelmiszerek eltarthatóságában fontos szerepet játszik az alacsony hőmérsékleten való tárolás. Még a kezdeti időszakban hóval és jéggel hűtötték az elejtett vadakat, az ókori görögök és rómaiak földbe ásott jégvermeket használtak az élelmiszerek tárolására.

 

A Földközi-tenger vidékén kialakult ókori kultúrák amellett, hogy ismerték a hűtött gyümölcsök és italok fogalmát, a jéggel való kereskedésben is meglátták a piaci rést.  Bizonyos feljegyzések alapján, időszámításunk szerint 37 és 68 között Néró császár kizárólag azért tartott egy futárt, hogy vendégeit jégdesszertekkel és hideg rózsavízzel és gyümölcsökkel kínálhassa.

A középkori Európában is rajongtak a jeges élvezetekért, melyet a kiváltságos réteg túlzásba is vitt sok esetben. Don Carlos spanyol herceg 1568-ban tüdőgyulladás következtében halt meg, ami feltehetően a túl sok jeges étel és ital fogyasztásának következménye lehetett.

Az 1700-as évek vége felé ugyan a jég még mindig a gazdagok kiváltságának számított, egyre gyakrabban alkalmazták és kiváltképp fontos és keresett termékké vált a piacon. Az alapanyagot távoli és hideg helyekről, hajóval szállították a megrendelő országokba és speciális körülmények között, jégvermekben tárolták. A 19. század elején a legnagyobb jégbeszállítók Európában a norvégok, Dél-Amerikában és a Távol-Keleten pedig az észak-amerikaiak voltak. A verseny erős volt, a tengerentúliak is igyekeztek szert tenni az európai piacra. Amerikai cégek egy része például úgy próbált vevőket szerezni, hogy minden reggel jégtáblát állított ki egy londoni kirakatba, melyet a következő napon egy frissre cserélt ki.

A városi lakosság legnagyobb része egyre kevésbé szorult élelmiszerből önellátásra. A piacok terjedésével és a munka pénzben való kiegyenlítésével a lehetőség adott volt az élelmiszerek vásárlására, ebből adódóan kiváltképp fontossá vált a megvásárolt élelmiszerek frissen tartása is.

Ebben a korszakban több lépés is történt a gépi hűtés megvalósításának irányába. Az első sikeresnek mondható mesterséges hűtési eljárás a skót William Cullen nevéhez fűződik, az első gőzzel működő hűtőgép terveit pedig Oliver Evans, amerikai mérnök fogalmazta meg 1805-ben. A vasgyártás előretörése forradalmi megoldást nyújtott a hűtőszerkezetek tömeges előállítása során, hiszen ezekben az üzemekben állították elő a jég tárolására alkalmas hűtőszekrények alapanyagát.

Az első „hidegcsináló gépet” az Egyesült Államokban, 1851-ben szabadalmaztatta a feltaláló, John Gorrie. A kezdeti sikereknek köszönhetően számtalan technikával kísérleteztek a későbbiekben, végül a „kompresszoros megoldás” vált be, mely bizonyos gázok összepréselésével hozza létre a hűtőközeget.