Az Agostyáni Arborétumot méltán nevezik a Gerecse gyöngyszemének. A 30,5 hektárnyi páratlan szépségű terület Agostyán határában, Tatától 8 kilométerre található.

Megalakításának előzményei egészen az 1910-es évek elejéig nyúlnak vissza, amikor az Eszterházy család erdőgazdálkodási szakemberei megfigyelték a domborzat és a vízfolyás adta helyi éghajlat kedvező hatásait és szlavóntölgyek és vörösfenyők telepítésével kezdtek el kísérletezni a területen. A ligetes tisztásokkal borított, sziklás, vékony termőrétegű hegyoldalakkal tarkított Gerecse hegységben tűlevelű erdőkkel nem találkozhatunk. A több mint 100 éve elültetett vörösfenyők mégis kiválóan fejlődtek.

Az arborétum teljes telepítésének ötlete azonban 1953-ig váratott magára. Az ültetések alapját a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi osztálya által meghirdetett a „Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani vizsgálata” című pályázat adta. Alapvetően fatermesztési kísérlet céljának megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve jutottak el Agostyán határába, a Bocsájtó völgybe. A kísérlet célja a nem őshonos, továbbá hosszabb idő óta széles körben nem ültetett fajok és változatok klímatűrésére, termőhelyi igényeire, az ellenálló képesség és faminőség vizsgálatára volt.

A tervezési, szaporítóanyag beszerzési, felügyeleti munkákat Nemeskéri Kiss Miklós, dr. Barabits Elemér, Bánó István és Galambos Gáspár végezték. 1955 és ’62 között csaknem 300 növényt és változatot telepítettek a területre. A fajok elegyetlen és elegyes csoportjait 77 kisebb-nagyobb parcellába ültették. A cél nem a nagy fajgazdaság megteremtése volt, hanem az erdészeti jelentőségű és esztétikai élményt nyújtó fajok és változatok telepítése volt.

A völgyön átfutó Hidegúti-forrás vizét összegyűjtő Árendás-patak útjába épített gáttal két tavat hoztak létre a kedvező éghajlat fenntartása érdekében. Az ’50-es években telepített fák mára jelentős méreteket értek el, impozáns látványt nyújtva ezzel.

Az arborétumban többek között tulipánfák, nyírek, vasfák, égerek, kőrisek, juharok és diók több változata is megtalálható.

A kaputól a völgybe vezető útvonalat az oregoni álciprus 10-15 méter feletti egyedi és az óriástuják méretes példányai szegélyezik, de tisza- és mogyórófák látványában is gyönyörködhetünk útközben. A kiszélesedő völgy az örökzöldek mellett lomblevelő fáknak és cserjék foltjainak is otthont nyújt.

Az elmúlt években egy gyönyörű híddal, részletes növényleírásokkal, tájékoztató táblával, piknikre csábító filagóriával és padokkal lett gazdagabb a Kert. A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész fafaragó tábor tagjai készítettek.

Az Agostyányi Arborétum újra megnyitotta a látogatók előtt kapuit. A hét minden napján gyönyörködhetünk a természeti szépségekben, azonban minden résztvevőnek kötelező betartania a koronavírushoz kapcsolódó látogatási szabályokat az egész kirándulás alatt.