Gyermekkorunk kedvenc karaktere, akit minden évben, felnőtt fejjel is várunk piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal érkezik, hogy megjutalmazza azokat, akik jól viselkedtek egész évben.

A Mikulás december 5-ről 6-ra virradó éjszaka érkezik, ilyenkor minden gyerek az ő érkezését várja. December 6-ának reggele különleges jelentőséggel bír, hiszen minden gyerek tudja, hogy ha egész évben jól viselkedett és a csizmáját is rendesen kifényesítette, a Télapó azt az éjszaka folyamán telerakja finomságokkal és kis ajándékokkal, viszont, ha nem, akkor nem kap mást csak virgácsot és szenet.

Vajon honnan ered a Mikulás története, ki volt Szent Miklós és miben tér el a modern Mikulás-felfogás az eredeti ünneptől? Blogbejegyzésünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A Mikulás története

A Mikulás legendája Szent Miklós életére vezethető vissza, aki Myra püspöke volt a IV. században. Szent Miklós a diákok és gyermekek védőszentje, ezért is tartják a későbbi koroktól kezdve az ajándékosztó Mikulás előképének. Vagyonát a rászorulók megsegítésére fordította, egyszerű körülmények között élt a néppel együtt, miközben tanított és a szeretet igéjét hirdette. Minden este órákon keresztül sétált a város utcáin és az emberekkel beszélgetett, figyelt a gondjaikra. Az egyik legismertebb eredettörténet szerint Szent Miklós egy esti sétája alkalmából meghallotta, hogy egy szegény férfi nem tudja hozomány hiányában férjhez adni három lányát, ezért elhatározta, hogy segít nekik. Az éj leple alatt Miklós az ablakuk alá osont és bedobott egy arannyal teli erszényt, majd a második lány esetében is megtette ugyanezt a következő évben. Amikor eljött a harmadik lány kiházasításának ideje is, az ablakot zárva találta ezért a tűzhely kéményén dobta be az aranyat, ami a legkisebb lány harisnyájában landolt. Az idő folyamán kitudódott, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós püspök, aki névnapja előestéjén rendszeresen megajándékozta a gyerekeket különböző finomságokkal.

A keresztényüldözések során őt is elfogták és megkínozták, de nem végezték ki. Fogságából kiszabadulva hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét a halála után angyalok vitték a végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás ered és az innen áradó szeretettel küldi a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

A Miklós-nap Magyarországon

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék volt Miklós-napon, december 6-án. 1900 előtt a fiatalok házról-házra járták a településeket, hosszú láncokat csörgettek és ijesztgették a lakókat. A népszokásban a karácsonyra való lelki készülődés helyett a gonosz-űző jelleg vált hangsúlyosabbá. A Mikulás ünnepét a 18. század végén betiltották a gyermekek ijesztgetése miatt, mivel nem a ma ismert kedves, pirospozsgás alak járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, „Láncos Miklós”, aki a jutalmazás mellett előszeretettel büntetett is. A számtalan feltevés közül a legelterjedtebb álláspont, hogy ez a rémisztő alak Odin, germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban. A falvakban egészen a 20. század végéig élt a lánccsörgető alakoskodás, melyet végül teljesen kiszorított a jóságos Mikulás-felfogás.

A magyar Miklós napi hagyományok német hatásra alakultak ki olyan formában, melyet a mai napig is ismerünk és őrzünk. A képzeletbeli ajándékozó alakjára használt „Mikulás” elnevezést 19. század végétől használjuk egy olyan népi mesealak elnevezésére, aki Szent Miklós napjának reggelén megajándékozza a gyermekeket. A kipucolt cipőkbe és csizmácskákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével.

 A modern Mikulás-felfogás

Az évek előrehaladtával a világ minden pontján, köztük Magyarországon is megváltozott a Mikuláshoz köthető hagyomány. Amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt és onnan figyelte a gyerekeket, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalomban az az elterjedt nézet, hogy a Mikulás (aki országonként más-más alak) Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, akik felrepítik őt és az ajándékokkal megrakott szánkóját a felhők közé, hogy minden gyerekhez időben el tudjon érni karácsony éjjelén.

A Mikulás alkalmából való ajándékozás az egész világon elterjed szokás, de ne felejtsük el, hogy ilyenkor sem az a fontos, hogy mi kerül a csomagba, hanem a szeretet és az odafigyelés. Ez a nap nem az édességekről kell, hogy szóljon, hanem az ajándékozás öröméről, hiszen jobb adni, mint kapni!