Városunk ékköve a tatai vár királyi találkozók, vadászatok és véres végvári harcok helyszíne is volt. Építésének kezdeteiről nem rendelkezünk írásos emlékekkel, azonban a legújabb kutatások szerint a megmaradt keleti torony építője a Csák nemzetség lehetett. Az alapjainál 3 métert is elérő torony feltehetőleg lakótoronyként funkcionált a kezdeti időszakban.

Az építkezés nagyobb részét Nagy Lajos király uralkodása alatt kezdték meg Tata ekkori ura, Lackfi István megbízásából.

Az 1396-os nikápolyi csatában elszenvedett veszteségét követően Zsigmond ellen többen fellázadtak és a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak- a lázadók között szerepelt Lackfi és az ő hívei is. A következő évben, 1397-ben a király ellen elkövetett lázadása miatt Körösre csalták Tata urát és megölték. Zsigmond a gyilkosságot követően a Lackfiak birtokait elkobozta, ekkor került Tata is a korona uralma alá.

1397-1409. között, a korábbi erődítmény helyén Zsigmond négyzetes alaprajzú, négy saroktornyos, belső udvaros, igazi királyi palotát emelt a diósgyőri vár mintájára, mely hamarosan élénk politikai tevékenységek színterévé is vált. 1412-ben például Ulászló lengyel király, később Pomerániai Erik dán király, Palaiologosz Mánuel bizánci császár is vendégeskedett a falai között.

1426-ban Zsigmond pénzzavarai miatt zálogosította a várat a Rozgonyi család számára, azonban ők nem foglalkoztak vele egyáltalán. Egészen 1467-ig, Mátyás király uralkodásáig a Tatai vár nem került vissza a Korona fennhatósága alá. A visszavételt követően Mátyás építkezéseinek eredményeként igazi reneszánsz palotává alakult át a korábbi vár: kiegészült tóparti terasszal, udvari kerengővel, kerítőfallal, új toronnyal és vizesárokkal is.

Antonio Bonfini így írta meg a vár látványát:

“Úgy gondolom, kétségen kívül ez a legnagyszerűbb vár. Romolhatatlan hatalmas töltés fogja fel a völgy vizeit, megállítja s hétezer lépés kerületű tóvá alakítja. A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. A várat kettős bástyafal és sáncárok védi. Az épületek köze keskeny, körül dúsan aranyozott ebédlők. Pompás hálótermek sora; gerendázatos mennyezetüket gazdag aranyozás és faragványok ékesítik. A tóból lefolyó vizet több helyük felfogják, s így számtalan halastavat képez. Sok a csuka és a ponty. Kétfelől egy-egy elég szép falu s templom. Kiterjedt erdők környezik, nagyszámú vaddal.”

Mátyás király halálát követően II. Ulászló fennhatósága alá került, kinek kedvelt vadászó helyévé is vált a környék. Olyannyira szeretett itt időt tölteni, hogy 1510-ben az országgyűlést is itt tartotta meg.

Tata a török korban 15 ostromot ért meg.

A mohácsi csatát követően a portyázó törökök el akarták foglalni a várat, de a várőrség sikeresen elűzte őket. A vár, az akkori uralkodó, I. Ferdinánd kezén maradt egészen 1529-ig, amikor Szulejmán csapatai Tata környékét és magát a várat is feldúlták, majd átadták Szapolyai számára. Az ország megszállása során az oszmán hadak hatalmas pusztítást végezve 1543-ban lerombolták a falait, ezt követően pedig üresen hagyták.

Az 1540-es évek közepétől ismét magyar helyőrség állomásozott a javított falak között, azonban 1558-ban újra elfoglalták az oszmán katonák. Az 1566-os nagy hadjárat keretében ismét gazdát cserélt.

A 17. századig állapota fokozatosan romlott az előző századvégi csaták és ostromok következményeképp.

Az 1620-as évek közepén helyreállított vár 1646-ig a várkapitányok zálogaként funkcionált, majd az uralkodó, III. Ferdinánd gróf Csáky Lászlónak adományozta. Családjának kihalását követően, 1697-ben újra az akkori királyhoz került.

Az 1699-ben lebontásra ítélt vár 1704-1705. között kuruc fennhatóság alá, 1717-től pedig Krapf József tulajdonába került a tatai uradalommal egyetemben. Tőle vásárolta meg Esterházy József országbíró, így egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdonában maradt.

Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető hidat és a vörös márványkeretes kapubejárót is, ami máig a vár fő bejárata. A kapu és a bejáró közé udvarbírói házakat, börtöncellákat és börtönkápolnákat építettek. Az emeleti részekre helyezték az Esterházy család levéltárát és gyűjteményeit, a földszinten pedig istállókat alakítottak ki.

A 19. század elején tűz ütött ki a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz egy zárt erkélyt is kapcsoltak. 1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak. 1891-ben a tatai angol kolónia tagjai anglikán templomként kezdték el használni a kápolnát. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat is építettek. Ez a munka ugyan széles körben ismertté tette, de történelmi hitelének nem használt.

A középkori vár műemlékvédelmi felújítása az 1960-as esztendőkben kezdődött meg, így falai közé Vármúzeum költözhetett. Tata várát jelenleg is az Öreg-tóból táplálkozó vizesárok határolja, amelyen egy barokk időszakban létesített kőhíd vezet a négyzetes várudvarra. A belsővár Zsigmond király idejében felhúzott palotaszárnyaiból csak egy élte túl az évszázadokat, ennek termeiben láthatóak a régészeti feltárás során felszínre került tárgyi emlékek.

 

Források:

Regélő magyar várak, Kiss Vendel: A tatai vár metszetábrázolásai a XVI-XVII századból

Parádi Nándor: Tata várábrázolása Matrakcsi Nászuh krónikájában (Történelmi szemle 1973)

Kiss Vendel: Végvári élet Tatán

https://varlexikon.hu/tata

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tatai_v%C3%A1r