A tatai Esterházy-kastély műemléki rekonstrukcióját 2018-ban kezdte meg a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. A kastély épülete már teljes egészében elkészült és megérkeztek a restaurált műtárgyak és bútorok. Az enteriőr kialakításának utolsó mozzanatai még lázasan folynak.

Az Esterházyak története elválaszthatatlan a magyar kastélyépítészet történetétől. A legismertebb birtokok a család hercegi ágához kötődnek, akik a Fertő vidékén építettek fel több kastélyt, a fraknói ágnak viszont szeretett városunkban, Tatán volt az egyik legkedveltebb birtokközpontja. Ugyan a kastély első ránézésre nem több mint egy főúri rezidencia, valójában egy hatalmas kompozíció egyik eleme volt csupán.

Ez idő tájt Tatán az egész várost átszövő óriási tájparkban számos épület állt. A hatalmas kastélykert részét képezte az Öreg-tó is és a körülötte elhelyezkedő romantikusra tervezett park is, de ide tartozott a Cseke-tó, az Angolkert és a nevezetes műromok egyaránt.

Mivel a gróf kiváltképp pártfogolta a művészeteket és vendégei számára is igyekezett kulturális programokat biztosítani, a folyamatosan gazdagodó és fejlődő birtokra 1889-ben egy kétszáz férőhelyes neobarokk színházat is építtetett. Díszleteit és kellékeit a gróf egyenesen Bécsből hozatta. Esterházy Miklós József halálát követően azonban a Várszínházat már nem használták, ezért özvegye lebontatta azt. A színház pompás belsejét csak egy Gustav Klimt által festett képről ismerjük.

Klimt festményének a második világháború végén nyoma veszett, csupán egy fénykép maradt róla.

Az Esterházy-kastély nem csupán a leromlott állapota miatt nem volt feltűnő látvány, hanem azért sem, mert a tó felé eső oldaláról az épület hátoldala látszik. A másik, város felőli oldaláról érkeztek meg egykor a látogatók, akik a boltív alatt áthaladva a belső udvarra jutottak.

Az eredeti épületrészt, amelyet Fellner Jakab több szárnnyal is kiegészített a későbbiek során, ma kiskastélynak nevezik (fontos, hogy ez nem egyezik az angolkertben található, megegyező nevű épülettel). A főépülethez kapcsolódó Kiskastély szárnyai keretesen ölelik körbe az főépületet. Itt helyezkedtek el a vendégszobák, továbbá a gazdasági funkciók is.

A tulajdonos család egészen a II. világháborúig lakta a kastélyt, a későbbi pusztítás hatására azonban a berendezések áldozatul estek, ráadásul az épület több pontját is bombatalálat érte. Az államosító intézkedések során először a Népjóléti Minisztérium költözött az épületbe, ezt követően a Budapesti Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézet működött itt, később pedig a Tatai Járási Kórház idegosztálya költözött a falai közé. Ez utóbbi egészen 1995-ig működött itt, majd pár évig üresen állt.

A járványhelyzet megszűnését követően több mint biztos, hogy keresett látnivaló lesz, nem csupán az épület, de az ahhoz kapcsolódó belső kert is. Történelmi emlékekből sincs hiány, elég, ha csak az itt megszállt királyokra gondolunk. Ott van például I. Ferenc, aki itt írta alá a schönbrunni békét, Ferenc József és II. Vilmos német császár, akik itt tartottak közös hadgyakorlatot, és IV. Károly akit a budaörsi csata után a kastély falai között tartottak fogva néhány napig.

Az elmúlt években a főépület, továbbá a kiskastély egyik oldalsó szárnya újult meg a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében.

 

A felújított épületről készült további képek a Magyar Építészeti Múzeum weboldalán találhatóak.